Remeg a testem ahogy elhagy a lélek
Régóta vártam de mégis nagyon félek
A rongyos égrõl bámulnak a csillagok
Messzi fényük nem vakít már régen megfagyott

Már csak egy perc és kialszanak a fények
Az utolsó gyertyaláng fénye szinte éget
Fáj a magány ahogy elhagyott az éj
És érzem a hajnali félhomály hûvös leheletét

Nem vár az élet
Nem vár az álom
Hiába kértem
Nem vár, de nem is bánom