Szikrázó naplemente a katlan fölött
Hol a koncertre tízezren várnak
Hátrébb a színfalaknál idõsebb úr
Fejet csóvál és tölt még magának

Tízezer szív együtt dobog
Robban a hang és szilánkot szór
Felfénylõ éjszakában tízezer szék
Innen úgy tûnik, összébb hajol.

Végén a tört varázslat, egy mozdulat
Le a színpadról újra a földre
Újságok foltja fénylik, minden kihalt
Ez az este elmúlt örökre

A világon annyi ember él
S én fáradtabb vagyok mindenkinél
Nézem egy gyûrt fotónkat, a földön hever
Aztán felkapja lágyan a szél.